1949-ben születtem Gádoroson. Általános és középiskoláimat Hódmező- vásárhelyen végeztem. A József Attila Tudományegyetemen 1974-ben fejeztem be tanulmányaimat, alkalmazott fizikusi szakon. Első munkahelyemen a Nehézipari Műszaki Egyetem Kohó- és Fémipari Főiskolai Karán (Dunaújváros) pontosan 10 évig dolgoztam. Fizikát és matematikát oktattam. A Rosti Pál fotóklubban kezdtem el komolyan foglalkozni a fotózással. Ebből a "betegségemből" a mai napig nem sikerült kigyógyulnom. A város képzőművészeinek számos katalógust készítettem. Néhányan közülük tűzzománccal is foglalkozotak. Ez nekem akkor nagyon megtetszett és elhatároztam, hogy én is nekifogok. 1984-ben családostul visszaköltöztünk Hódmezővásár- helyre és közben csendben eltelt 25 év. A sors egy igen ke- mény próbatétele után megnyílt a lehetőség, hogy régi vágyam teljesüljön. Tűzzománc szakkör indult a Petőfi Művelődési házban és jelentkeztem. Az alapokat viszonylag könnyen megtanultam. Sokat segített fotós múltam és a la-boratóriumokban végzett számtalan technológiai, kísérleti munka. Hamar felmerült bennem az igény egy saját tűzzo- mánc műhely felszerelésére. Valójában csak a kemence hiányzott meg a festékek, mivel jól felszerelt lakatos, forgácsoló és elektromos mű-helyem már volt. Olcsón hozzájutottam egy leselejtezett laboratóriumi szárító kemencéhez. Ezt felújítottam és átala-kítottam egyfázisú üzemmódra. Hőmérő és szabályozó berendezés is kellett. Volt egy digitális mérlegelektronikám, ezt a Metripond Mérleggyár fel-számolásakor vásároltam méltányos áron (itt is dolgoztam közel 8 évig, mint gyártmányfejlesztő). A műszer bemenetére most - egy kis jelátalakítás után - a NiCrNi termoelem feszültsége került. A kijelzőt 40 mV-os jelnél (ekkora fe-szültséget ad a termoelem 1000 Celsius foknál) 1000 kg-ra konfiguráltam. A műszer tehát így a kályha hőmérsékletét mutatja 1 fok pontossággal. A hőérzékelő kört kiegészí-tettem egy további termoelemmel. Az ún. "egypontos" mérőköröknek az a hibájuk, hogy minden csatlakozási pon-ton és forrasztáson járulékos kontaktpotenciálok lépnek fel. Ezek a járulékos hibafeszültségek torzítják a fűtött térbe nyúló érzékelő termofeszültségét, ráadásul még mértékük függ a környezeti hőmérséklettől is. Az ebből származó hiba, tapasztalataim szerint elérheti a 10 fokot is. A külső termoelem feszültségét szembekapcsolva a belső termoelem feszültségével és azt termoszba tett víz és jég keverékébe állítva, fix referenciahőmérsékletet állíthatunk elő. Ezzel az eljárással az összes járulékos hibafeszültség kiküszöbölhető és a külső hőmérsékletingadozásból származó hiba is megszűnik.
A kívánt hőmérsékletet szabályozni is kell. Ez is könnyen ment, mivel a műszernek van billentyűzetről állítható határ-érték figyelő áramköre. A beállított hőmérséklet elérésekor kiad egy jelet, amellyel az erősáramú egység lekapcsolja a fűtőáramot, majd a hőmérséklet csökkenésével újra bekap-csolja azt. A műszer soros vonalon számítógéphez kapcsolható és az egész folyamat programmal vezérelhető. Időben tetsző-leges lefutású programok futtathatók. Tűzzománc esetében erre nincs szükség, de készült egy hőmérsékletet beállító és szabályozó program, csak a kívánt hőmérsékletet kell beírni és hangjelzést ad, ha a minta behelyezhető. Egy stopper program is fut eközben és a beállított idő leteltével, jelzi az égetés végét. A kemence egyetlen hibája az, hogy túl nagy a hőte-hetetlensége, nehezen melegszik fel (850 fok: kb. 3 óra). Emiatt elkezdtem egy új kemencét építeni, 12 liter hasznos térfogatú, 4 kW teljesítményű lesz és két független betét fűti, külön fázisról. Modernebb hőszigetelő anyagokkal burkolom, várhatóan 1 óra alatt eléri az üzemi hőmérsékletet.
